A Bölcsesség új lehetőségei, a Világ leírásának hétköznapi megértése
A bölcs és a gyerek elválaszthatatlan! A gyermek és a szeretet egymás nélkül értelmezhetetlen! A mindent átható szeretet egyszerre bölcs és gyermekien tiszta. Adj mindig tisztaságot szeretetet bölcsességet Magadból Mindenki számára
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A Beavatási út
Életünk kis és nagy kérdéseit, fordulatait nem tudjuk megjósolni, s igaz, közvetlenül éljük át őket, s mégis úgy érezzük, hogy nem tudjuk elvárásainknak megfelelően befolyásolni azokat. Ahogy történnek, mintha valaki kényesen ügyelne arra, hogy ne úgy alakuljanak miként elterveztük azokat! Összetettségük minden képzeletet felül fog múlni! Olyan mintha mindig csak késve reagálnánk a kihívásokra, s az adott válasz is csupán rész elemeiben hasonlít arra, ami számunkra az üdvözítő megoldás lett volna! Egy bizonyos fokú értetlenséget érzünk a velünk történő eseményekkel kapcsolatban, de nem mutatjuk, inkább, összehasonlítva eredeti elképzelésünkkel, hümmögve tudomásul vesszük azt! Nem „minden részlete” ismert számunkra miért is történik úgy minden, ahogyan megtörténik, de kétségtelen, ahogy megtörténik! Egy érdekes kettős, sokszor ellenérdekelt játék ez! Benne vagyunk a szerep formálásában, közvetlen érdekünk fűződik ahhoz, hogy minden pontja irányítható, kezelhető legyen, mégis egy bizonyos „idegenkezűség” mintha mindig kivenné a kezünkből a karmesteri pálcát, c átvenné a dirigálást! Valamin mindig elcsúszik az eltervezett megoldás! De nem értjük, hogyan, s miért!
Attól függően, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, nagyon változó, ahogyan az eseményeket fogadjuk! Hol kellemesen érint minket, néha bosszankodva vesszük tudomásul a kialakult képet, néha elnézőek leszünk az eseményekkel kapcsolatban! Az éppen aktuális lelkiállapotunk ezt fogja diktálni! Persze néha még az is megtörténik, hogy a megoldás közelében sem jártunk! Azt is megtapasztaljuk, hogy a mindig jelenlévő, eseményeket elindító, rögzítő, lereagáló énünk, valamilyen számunkra is ismeretlen ok miatt, mindig másként értelmezi jól felfogott érdekünket! Néha, számunkra is érthetetlen módon, olyan döntéseket hozunk, mely adott esetben nem teljesen szolgálja saját érdekünket! Megint máskor, a hozott döntésünk lesz a későbbiekben olyan jellegű, mint ha nem is mi hoztuk volna meg a döntő lépést! De vajon miért van bennünk, ez a belső „állandótlanság”, mely mindig másként dönt, másként hoz ítéleteket, másként értékel! S érdekes módon, ezzel kapcsolatban, mindig azt érezzük, hogy az adott pillanatban a helyes döntést hoztuk meg, úgy volt jó, ahogy cselekedtünk!
Aztán megváltozik minden, s az eddigi hibátlannak vélt véleményünk egészen más képet fog mutatni!
Hát ez érdekes!
Vizsgáljuk meg alaposabban, miért is alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak? Mi történik akkor, amikor elhatározzuk magunkat! Mi lehet a gond, hol a félreértés!
Arra próbálunk feleletet találni nap, mint nap, hogyan tudnánk a külvilág eseményeit úgy megjósolni, elébe menni a történéseknek, hogy az elképzeléseink döntő mértékben realizálódjanak! Próbálunk valamilyen rutint kialakítani életünk folyamán, s ha az működik, úgy gondoljuk, rendben mennek a dolgok!
De vajon miért van az, hogy ami az életünkben a legfontosabb lenne, az a legbizonytalanabb!
Tervezés, kivitelezés! „Ember tervez, Isten végez” mondja, a közmondás!
És egyáltalán, hogy kerül életünk egyik nagy dilemmája ide, mi köze van belső bizonytalanságunknak a címben szereplő „beavatási úthoz”?
Mikor érezzük, s tudjuk, hogy a hétköznapok nagy őrlőmalma, minden pillanatban, minden erőnket igénybe veszi, felhasználja, honnan fogunk tudni annyi szabad energiát elővarázsolni, hogy jusson a megfelelő mennyiség a „fenséges beavatásra”! Belső önkontrolunk nem enged meg egy pillanatnyi lazítást sem, mindig résen kell lennünk.
Beavatás és a mindennapos önmegvalósítás!
Lehet talán ők, így ketten együtt a mérleg két serpenyője, egy képzeletbeli szalag, talán két legtávolabbi pontja! Talán azért vannak jelen életünkben, hogy tudatosan cselekedjünk a dolgos hétköznapokban, s így megfelelően tudjuk értékelni az ünnepeket! Azt érezzük, a sok hajtás után, a dolgok rendbe fognak jönni! Megéri a sok rohanás, a mindennapos megfelelés! Ez tartja bennünk a reményt! Egyszer minden elrendeződik! S a hirtelen beállt csendben, egy pillanat meghozza a kívánt felemelkedést! Vége lesz a fejvesztett menekülésnek, megszűnik a rohanás! Eljön a beavatás ideje! Megkapjuk jól megérdemelt jutalmunkat állhatatos munkánkért! Így kell lennie, így érezzük! Ez biztos!
De életünk kiszámíthatatlansága, nem kielégítő volta azt sugallja, várj egy kicsit! Egy pillanat! Miből gondolod azt, hogy helyes ez a felvetés! Az életben minden bizonytalan! Lehet, hogy így lesz, de az is lehet, hogy nem! Ki biztosít minket a felől, állhatatos munkánk gyümölcse beérik!
S aki már belenézett egy haldokló szemébe, s látta azt az emberi tanácstalanságot, ami fájdalmasan tapasztalható, akkor joggal felmerül a kérdés! Hogy van ez az egész! Lehet, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy eljusson a beavatás szent útjára? Lehet, csak akkor kapjuk meg, ha kiérdemeltük! Ebben a nagy rohanásban a Teremtő vajon lehet, hogy megfeledkezett rólam!
Vagy talán mégsem! Ez őrület!
A Teremtő senkiről sem felejtkezik meg! Nem maradt ki senki semmiből, csak valami félreértés folytán, nem figyeltünk, nem figyelünk oda eléggé! Jön a lehetőség, megkapjuk a jelet, de valahogy, abban a helyzetben nem vagyunk eléggé éberek!
Tételezzük fel, eljön a lehetőség, de vajon miként is állunk ahhoz a tényhez, hogy minden ember életében eljön a pillanat, a megszabadulás lehetősége megvillan egy pillanatra, s megszólítja az embert!
„Ember mit szeretnél?”
Bármilyen furcsán is hangzik, ez mindenkivel megtörténik! Tény az, hogy nincs bejelentve mikor fog megtörténni! S az is biztos, hogy azt sem tudjuk miként fog felhangzani a kérdés! Nem tudjuk előre miként fog lejátszódni! Igen, s a jó választ sem ismerjük, ami a belépő a beteljesedés ajtaján! S amikor mindez megtörténik, s nem figyelünk oda, elillan a lehetőség, s ott állunk leforrázva!
„Aztán futhatunk életünk vonata után!”
Milyen bizarr, kiszámíthatatlan ez az egész! S újabb kérdés, ami felmerül: csak egyetlen egyszer van lehetősége az embernek az életében! Csupán egyetlen felvillanás lenne az, ami jár nekünk! Ez így nagyon lelketlen lenne, úgy érezzük, ez nem lenne igazságos! Az biztos! Egy élet, s csak egyetlen felvillanás?
Ez így ebben a formájában nem tűnik ésszerűnek, jogosnak! Kell lennie más megoldásnak is, mind annak, hogy egy életen keresztül várom a megfelelő pillanat eljövetelét, s azután, ezt az egy lehetőséget hibátlanul kell kihasználni! Ez bizony igen magas fokú elkötelezettséget, reagálási képességet feltételezne az ember részéről!
Más megoldásnak is lennie kell!
Mi van akkor, ha nem várok! Ha nem akarok egy életet úgy leélni, hogy a „sikerül, nem sikerül” dilemma teljesen kitöltse minden pillanatomat! Valószínűleg, ha így tennék, olyan görcsössé válna minden megmozdulásom egy idő után, hogy az megakadályozná a helyes reagálásomat az élet bármely területén!
Elhatározom, nem fogok várni! Nem élhetek le egy életet úgy, hogy egyetlen alkalom miatt remegjek, hogy az sikerül, vagy sem! Nem akarok állandó zaklatottságban élni! Így is van! Elébe megyek a dolgoknak! Elébe megyek, s éberen fogok figyelni minden pillanatban! Az út rám eső részét, én hajlandó vagyok önként megtenni! Rajtam ne múljon! Lássa a sors, hogy én komolyan veszem az életemet, nem akarom elfecsérelni a lehetőségeimet, s nem utolsó sorban tétlenül várakozni nem a legjobb dolog, amit az ember egész életében tehet!
Megtörténik az elhatározás! Nem várok, cselekszem! Nem mérlegelem a döntés helyességét! Egyszerűen, azt érzem, hogy jól határoztam! Legyen, készen állok! Indulás!
Elindulok! Elképzeléseim, s megvalósításom útja egybe esik! Az eddigi statikus, álló nézőpontom, dinamikussá válik! Lépés - lépést követ, elindulok megkeresni, megtalálni életem nagy célját! Cél a Beavatás útjának megtalálása!
Először is, tudnom kell, miként fogok cselekedni, hogy találom meg az utamat!
Nem tehetek mást mind, hogy elhatározásommal egy időben, éberségemet fokozni fogom, s folytatom úgy a hétköznapi életemet, ahogy azt az események diktálják! Teljes és tökéletes együttműködést fogok megvalósítani! Teszem a dolgom, míg rá nem lelek, az igaz ösvényre! A célravezető megoldás az lesz, hogy eddigi megkülönböztető figyelmemet leváltom a teljesen egyszerű feladat megoldásokra! Nem fogok semmilyen speciális megoldást keresni! Tevékenységem a tantra szellemében fog működni! Haladok a feladatok adta lehetőségekkel! Nem mérlegelek, csak teszem azt, amit elébem hoz a sors! Válogatás nélkül minden feladatot megoldok, ami elém kerül! Kezdeti megilletődöttségem egyre kisebb lesz! Felgyorsulnak az események, s azt tapasztalom, hogy emelkedőben vannak a dolgaim! Világosan ki fog rajzolódni a cél, egyre fényesebben fog ragyogni a felismerés! Így kell tennem, ez célravezető! Már látható! Fényesen világít előttem, már majdnem el is értem!
S, ekkor valami megint történik! Az emelkedés, a kezdeti sikerek elkezdenek szelídülni, s még mielőtt elérném a hőn áhított célt, felemelkedésem meghozná sikerem csúcsát, újra megváltozik minden, s az ellenkezőjére fordulnak az események! Legbelül felmerül megint a kérdés! Hol rontottam el! Megint falakba ütköztem, de legalább van lehetőségem váltani! Nem minden volt hiábavaló, valamit azért jól csináltam! Nem, még nincs vége a keresésnek! Új elhatározásra jutok! Kettéválik az eddigi egység, ami a lehetőségeimet, s a cselekedeteimet illeti! Elképzelésem, hogy rövid idő alatt, maximális erőkifejtés mellet elérem célomat, nem vezetett eredményre! Ezt az elkötelezettségemet nem szabad feladnom, de vele párhuzamosan a megvalósítás irányába történő erőfeszítéseimet is ki kell alakítanom, fontos lesz a figyelnem! Nem mehet minden az elképzeléseim szerint, hiába jók a késztetések, a sors, a karma, ahogyan a dolgok vannak, döntően befolyásolják az események menetét! Úgy érzem, a dolgok mélyére kell hatolnom! Már nem a hőn áhított cél, a felemelkedés lesz az, ami a szemem előtt fog lebegni, hanem a tanítás felismerése! Ráhangolódás után az események folyamára, erejének irányultságára fogok figyelni! Hagyatkozni fogok a megérzéseimre! Így kellett volna tennem az elejétől kezdve! Most, hogy ezt felismertem, már nem ésszerűtlen, hogy lemondtam a gyors siker eléréséről! Lépésről – lépésre figyelni fogom, miként egészítik ki egymást elképzeléseim, a ténylegesen megtörtént úton járással! Mind, ha ők lennének a lábaim, velük kezdem el járni nagy keresésem útját! Nemcsak tanácsadóim lettek ők, hanem már úgy is viselkednek mind két testvér! Egymást kiegyenlítő, egymást kisegítő két jó testvér!
Hol elképzelésem segít ki, látszólagos leragadottságomból, mind máskor cselekedeteim biztosítanak támpontot a további gondolatok megszületéséhez! Hosszú utamon mind a Nap és a Hold világítanak nekem!
Belső látással fogom segíteni magam, hogy elképzeléseim mindig a cél megvalósítása irányába mutassanak, mindegy körültáncolva azt! Kérik ketten, majd mi segítsünk a tovább lépésben! Segítségemre van akaratom, mely megedződött, de érzelmeim is támpontot tudnak adni a helyes egyensúly meg találása érdekében! Nem fogok beleragadni egyikbe sem! Mindegyik segít, hogy lendületben maradjak! Mindegy tökéletes tánc, olyan lesz utam! Új elképzelések, s az ehhez szükséges megvalósítás, akaratom, s érzelmeim parírozó, korlátozó segédkezésével, terelik keresésem!
Egy ponton megjelennek bennem a hosszú keresés eredményességének jogos kérdései! Szinte már azt is elfelejtettem, miként indultam el! Külső, hétköznapi cselekedeteim miként alakultak át érezhetően nem mindennapi célokká, dicső keresésem mikortól lett közvetlen megvalósításom mindennapos céljává!
Átalakultak a dolgok! Érzelmeim, útkeresésem közben érezhetően dominánssá váltak! Már nem mindegy miként oldom meg a feladatokat! Szükségessé válik az számomra, hogy döntéseimben mindenkori érzelmeim, a velük kapcsolatos hangulataim is megjelenjenek!
Nem ragadok bele, nem lesznek elfogódottabbak döntéseim, de érezhetően megváltozott a cél megközelítésének módja! Fontossá válik az is, hogy a megtapasztalható tanítás tükrözze a feladat teljesítéséhez szükséges érzelmeim teljességét!
Akarattal, s érzelmeim kettősségének irányításával megtapasztalom a középpontot! A lényeget!
Már eddig is sok olyat tapasztaltam, amely nem volt betervezve utamon, s meglátom, a további haladásom elkerülhetetlenné teszi a lényeg megtapasztalását! A lényeg, a szív, a központ megtalálása! Valósággá válik számomra az, hogy amit a kezdetekben, csupán a cél elérése érdekében cselekedtem - hogy ugyanis ráleljek a beavatási utamra - egy elindító mozzanata volt úton csupán úton járásomnak! Az események folyamatos alakulása, az ezzel kapcsolatos állandó korrekció, azt tette számomra világossá, hogy a cél eléréséhez sokkal több minőségre van szükségem! Előre látás, fontos és pontos szervezés, s a megfelelő időben hozott, érzelmeimmel megtámogatott döntéseim mind, olyan minőségekkel ismertettek meg engem, melyek nélkül megoldhatatlanná vált volna minden!
Ez a felismerés a szeretet mindent felölelő, átalakító jelenléte!
Az energikus kezdés eltérítése, mindegy kivette a gyeplőt az esztelen rohanás kezéből, s fordította meg a cselekedetek irányát magam felé, befelé! A kezdeti külső összpontosítás, egy cél elérésére, azt sugallta, hogy nekem magamnak csupán elhatározni kell magamat, s kész! Felismertem ahhoz, hogy célt érjek az, hogy nekem magamnak is változnom kell! Valamit adnom is kell legféltettebb kincseimből! Nem vehetek el a sors asztaláról addig semmit sem, míg magam legbecsesebb tulajdonát fel nem áldoztam! Rátaláltam, a belső elkötelezettségem irányítójára, a szerető együttérzésre! Tovább kell lépnem! Ez a tapasztalat adta a felismerést, hogy beavatási utam egy belső út! Nincs semmi, ami rögzített lenne, a szabályok személyre szólóak, s állandóan változnak! A Beavatás útja nem egy dicsőséges hadjárat tele sikerekkel, győzelmekkel, nagy zsákmánnyal! Az úton járás nem csak elhivatottságot igényel, hanem felajánlásokat vár el tőlem! Mind végig odaadást, egyhegyű figyelmet, elkötelezettséget, s hatalmas energiát is követel tőlem, amit aztán el is használ!
Nem tudom teljesíteni feladatomat, ha nem rendelkezem tiszta motivációval! Tiszta energiával! Mely olyan tiszta, mint a Nap!
Megtaláltam tehát az eredetet! Megtaláltam azt a helyet, ahol az utam során felhalmozott kincseimet megcsodálhatom! A megérkezés öröme fog el! Életem nagy kirakós játékának darabjai mind a helyükre kerülnek! Csodálatos, s egyben magasztos az a felismerés, mely elébem került!
Végigjártam a Felismerés Beavatási Útját!
A kezdetek energikus, megismerésre szomjazó, eredményeket hajszoló utazója, temérdek tapasztalattal lett gazdagabb! Az úton járás kezdeti vehemenciája, emelkedő, mindent legyőző motiváltsága új irányt kapott! A kívülről indított kíváncsiság, egy belső felfedező útra fordult! A külvilág kiszámíthatatlanságának felismerése mellett, tapasztalatokat szereztem az ember belső értékeiről, sokszínűségéről!
A felismerések lótuszszirma lépésről lépésre lett gazdagabb a belső értékek felismerésének köszönhetően! Elkerülhetetlenül megtapasztaltam a cél eléréséhez szükséges emberi minőségek szükségességét! Nem csupán a kezdetekben elkerülhetetlenül szükséges vehemencia az, amire szükségünk van, hanem megmutatkozik azt is, hogy életünk folyamán céljainkat rugalmasan kell kezelnünk! Megtapasztaljuk azt, miként változnak meg kezdeti ideáink! A külvilág megismerése, minél előbbi kincseinek kiaknázása, csupán egy teljesen tapasztalatlan, elképzelések nélküli ember célja lehet! A helyzetek helyes értelmezése a dolgok természetes változékonyságára mutatnak rá! Bemutatva azt, hogy az élet nagy titkainak megtalálásához, a nagy felismerésekhez, feltétlen rugalmasságra van szükségünk!
Akár még arra is, hogy az alaposan végig gondolt, s körüljárt célunkat, a körülmények alakulásával miként kell átalakítanunk! A felszínesség kezdeti bevetettsége, miként irányul át a későbbiekben, az ember legbelső, legféltettebb értékeinek felfedezéséhez, meghódításához!
Az ember igazi felfedezése, önmaga megismerése, elengedhetetlen a belső látás kialakítása nélkül! Elengedhetetlenül szükséges érzelmeinek, hangulatainak irányítása nélkül! Személyes akarata, érzékelése nélkül nem tud rálelni minden dolog irányítójára: a tudatra!
Nem találhat rá a világ, s az élet Kívánságteljesítő Ékkövére!
Az elkötelezettség Arany Napjának Ereje nélkül mindezt nem tudta volna végigjárni!
Ím, így alakul a felfedező, az úton járó élete, ha felismeri sorsa egyetlen kihívását, s beteljesíti a dicső elődök, a bölcsesség hagyományvonalának minden kívánságát!
Egyszerre minden világossá válik!
A kezdeti bevetettség energiája, az elképzelések belső látása, az érzelmek mindent megmagyarázó hullámzása, a tudat- a szív – központi ereje, s a tiszta elkötelezettség együttes ereje egy ponton egyesülnek!
Az úton járó, kereső tanítvány, népmesébe illő módon, minden akadályt felismerve, megoldva, annak minden kincsét összegyűjtve beteljesítette a Beavatás útját!
Immár készen áll a tökéletes beteljesedéshez, melyben a teljes felismerés az övé lesz!
Hogy ugyanis, ezeket a kincseket csak azért tudta megtalálni, felismerni, összegyűjteni, mert ezeket mindig is tudta, miként lehetnek az övé!
El, soha sem veszítette őket, hiszen felfedezésének útja előtte mindig is ismert volt! Kincseit felismerésének - tudatának – olyan szegleteibe rejtette, melyeket mindig is ismert! Ő építette ki!
Az útvonal, a titkos térkép, az út lehetősége, s annak feladatai, mind-mind ismertek voltak kezdettelen idők óta! A titkos feladatok megtalálása, újraélése, beteljesítése mindig is ismert volt előtte!
S most újra felfedezte, megvalósította egyetlen célját, az úton járást!
A Nagy Egyesítés Megtörténik! Megszületik az Isten Ember!
Ezt a tökéletes feladat felismerést, a kezdeti elindulás nehézségeit, valamint minden ezzel kapcsolatos lényegi útmutatást, minőséget mindig magunkban hordozzuk! Ezzel születünk, ezeket a minőségeket áhítjuk, álmodjuk s valósítjuk meg! Ismerjük, keressük, s felfedezzük az idők kezdete óta, a Nagy Játék részeként!
A leglényegesebbet a legvégére hagyja magának mindig az ember!
„ Ahol nagy a szükség, közel a segítség!”
Vallja a magyar közmondás!
Már – már hermészi kijelentése, segít abban, hogy tudjuk, itt belül, a testünkben, annak is egy igen finom részében, beavatásunk útja minden belső és külső részletével, minőségével bele van írva! A Teremtő egyetlen tanítását sem zárja el előlünk! Csupán éberen fel kell ismerni! Bátran rá kell hangolódni, s elkötelezettségünk jutalma nem maradhat el!
Finom anyagi testünkben - hívjuk azt bárminek, étertestnek, vagy dharmakayanak- már kezdettelen idők óta ismert az útja a pránaenergiának, vagy életenergiának. Az élet teljességéhez hozzátartozik ennek az energiának az akadálytalan áramlása! Elakadása, alacsonyabb szintű működése testi- lelki életünkben mély nyomokat hagynak! Tökéletes működése elengedhetetlen az emberi teljesség, az emberi egészség megvalósításához!
De nézzük, miként van belénk írva a Beavatás Útja!
Ennek a központi feladatnak, a testünkben is központi helyet kell elfoglalnia! Ott is van, elhibázhatatlanul! Egyből látjuk is amint tükörbe nézünk!
Tényleges útkeresésünket finom anyagi szintre hangolva nézzük végig, amíg „energia „formájában képzeletbeli utazásunkat ténylegesen is végigjárjuk magunkon! A Minden Egy elve alapján csupán a szimbólumok nyelvére van szükségünk, hogy értelmezhető legyen „test térképünk”, s kezdődhet is a felismerések sora! A testünkön középen végighaladó meridián adja a pontos útleírást számunkra. Mikor, hogyan, hova kell lépnünk, mit kell bejárnunk!
Arcunk az elindulás „földje”! Tényleges és képzeletbeli testünk amint finom energiává, vagy ha úgy tetszik levegővé alakul, elsőnek belép az orron! A kezdeti külső motiváció energiája, belső minőséggé alakul! Ráléptünk a Beavatás Útjára. A két orrnyíláson keresztül emelkedve eljut egészen a fej tetejéig!
- hűen követve a kezdeti sikerek rajzolatát, mindent elsöprő erejét, mellyel rendszerint találkozunk!
Amint elérte fejünk tetejét, megtapasztalja nincs itt a hőn áhított cél! Az első csalódás, amivel találkozunk! Innen már megtapasztaljuk, - ahogy a meridián útja is teljes mértékben mutatja – megfordul keresésünk iránya! A kezdeti sikerek csak az út egyik, kisebb szakaszára jellemzőek, s minden elindul az ellenkező irányba! A fej tetejéről egy körívet leírva annak hátsó részén haladva, a gerinc irányába fordul! Lefelé a napfonat felé veszi útját!
Az eddig egyenesen emelkedő, sikeres út bonyolulttá válik! Az eddig párhuzamos út egy energia párt szimbolizálva, (ida, pingala), elindul, hogy a csakrák körül, spirál vonalban haladva, célba vegye a következő erőközpontot, a következő állomást, ahol újabb tapasztalatokra fog szert tenni!
- Érzelmi, akarati erőkként megjelenve, egymást kiegyenlítve haladunk feladatról feladatra, s már nyoma sincs a kezdeti „tudom az egyenes utat” elvnek!
Amint az energia a „Kereső” eléri a köldököt, vagy erő központot, világossá válik a Beavatási út tényleges célja! Már nem akar mást az akarat, s az érzelem!
Csupán egyet!
A végső cél elérése érdekében egyesíteni kell erőiket, s egymással szembe fordulva megvalósít ját az áhított Beavatást!
A központi, vagy Szusumma csatornában egyesítik erőiket!
Íme, az energia útja az emberi testben, szimbolizálva az ember Beavatási Útját!
Csodálatos az a törődés, az odafigyelés, mely megmutatkozik a természet részéről, ahogy kézen fogva körülvezeti az embert élete legfontosabb feladatán!
Amint megfelelő alázattal fordulunk feléje, amint megértéssel figyeljük minden jelét, mozzanatát, megoldásokra lelünk!
Hermész Triszmegisztosz Smaragd Táblájának első törvénye majd minden pillanatban segítségére van a kereső, s válaszokat találni akaró számára!
Életének minden lépése, útkeresése pontról-pontra, lépésről-lépésre meg van írva az emberi testben!
Ahogy az orrunk mindkét lyukán beszívjuk a levegőt, az nem csupán az éltető oxigén belépése szervezetünkbe, hanem a felfedezésre induló energikus tanítvány kezdő lépése is! Ezek után minden lépés, mely a Beavatás Útjának minősül, - az ember finom anyagi testének ismert útvonala, ismert megnevezésekkel, s az ehhez tartozó minőségekkel, s tanításokkal! Ahogy az ida és pingala energia vezetékein végighalad az életenergia, úgy járja végig a tanítvány a megvilágosodás útját a csakrák, energia központok szimbolikus körüljárásával!
Elérkezve a kundalíni kígyó dicső központi csatornájához, ahol is az út kincsei mind számba vétetnek! Itt történik meg minden dolog végső egységének beteljesedése!
Ez a Minden 1 Otthona, maga a Megvilágosodás!
Így egyszerre ismert és ismeretlen minden „úton járó” minden „folyamba lépett” előtt
A Titkos Beavatás Útja"
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 63
Össz.: 9 244
Látogatottság növelés
A Bölcsesség új lehetőségei, a Világ leírásának hétköznapi megértése - © 2008 - 2024 - aszentgral.hupont.hu